-
1 ζευγνυμι
1) подводить к ярму, сопрягать ярмом, запрягать, впрягать(ἵππους ὑφ΄ ἅρμασι и ὑφ΄ ἅρματα Hom.; ἐν ἅρμασι, ἐν ζυγοῖσι Aesch.)
2) запрягать, закладывать(ἅρμα Pind.; ὄχους Eur.)
τέθριππα ζεύγνυσθαι Eur. — заложить (для себя) квадриги3) взнуздывать, седлать(Πεγάσου ζεῦξαι πτερόν Arph.)
4) соединять, сочетать (браком)γάμοις ζευχθῆναι Soph. и (ἐν) γάμοις ζυγῆναι Eur. — сочетаться браком;
ἄκοιτιν ζεύξασθαι Eur. — взять себе супругу, жениться5) соединять оба берега, перекрывать мостом(ποταμόν Her.; Ἑλλήσποντον Her., Isocr.; τέν διάβασιν, sc. ποταμοῦ Plut.)
ζ. Βόσπορον Her. — построить мост через Боспор6) перебрасывать, наводить(γέφυραν Her.)
γέφυρα ἐζευγμένη ἑπτὰ πλοίοις Xen. — мост, образованный из семи соединенных судов7) сколачивать, сооружать, строить(ναῦς Hes.)
σανίδες ἐζευγμέναι Hom. — крепко сплоченные створы8) чинить(παλαιὰς ναῦς Thuc.)
9) связывать, скреплять(ἀσκοὺς δεσμοῖς Xen.)
δμωαὴ φάρη χρυσέαις ἐζευγμέναι πόρπαισιν Eur. — служанки в плащах, застегнутых золотыми застежками10) связывать, сковывать(πέδαις πόδας Plut.)
ἀνάγκῃ ζυγείς Soph. — вынужденный необходимостью, т.е. по велению рока;ζυγεὴς ὁρκίοισι Eur. — связанный клятвами;πότμῳ ζυγείς Pind. — подвластный судьбе;ζεύξασθαί τινα ἐν ὅρκοις Eur. — связать кого-л. клятвой -
2 ζεύγνυμι
A , ([etym.] ὑπο-) Pl.Plt. 309a; [ per.] 2pl. imper.ζεύγνῠτε E.Rh.33
(lyr.); inf. - ύναι ([etym.] μετα-) X.Cyr.6.3.21, [dialect] Ep.ζευγνῦμεν Il.16.145
; part.ζευγνύς Hdt.1.206
, 4.89; [tense] impf. [ per.] 3pl.ἐζεύγνῠσαν Id.7.33
, [dialect] Ep.ζεύγν- Il.24.783
: also [full] ζευγνύω Hdt.1.205, Plb.5.52.4, etc.: [tense] impf.ἐζεύγνυον Hdt.4.89
([dialect] Ep. ζεύγν- v.l. Il.19.393): [tense] fut.ζεύξω Pi.I.1.6
, etc.: [tense] aor. 1ἔζευξα Od.3.478
, etc.: late [tense] pf. ἔζευχα ([etym.] ἐπ-) Philostr.VA2.14:—[voice] Med., [dialect] Ep. [tense] impf. [ per.] 3 dualζευγνύσθην Il.24.281
, [ per.] 3pl.ἐζεύγνυντο Od.3.492
: [tense] fut. (lyr.), etc.: [tense] aor. 1ἐζευξάμην Hdt.3.102
, E. Ion 901 (lyr.):—[voice] Pass., [tense] fut. ζευχθήσομαι ([etym.] δια-) Gal.9.938: [tense] aor.1ἐζεύχθην Pi.O.3.6
, Hdt.7.6, A.Ag. 842, Pl.Plt. 302e: more commonly [tense] aor. 2 ἐζύγην [ῠ] Pi.N.7.6, E.Supp. 822 (lyr.), ([etym.] συ-) Pl.R. 546c: [tense] pf.ἔζευγμαι Il.18.276
: [tense] plpf.ἔζευκτο Hdt.4.85
.—Usu. in [tense] aor. [voice] Act. in Hom.: the simple Verb is rare in [dialect] Att. Prose:—yoke, put to,ὑπ' ὄχεσφιν ἵππους Il.23.130
;ὑφ' ἅρμασιν ἵππους 24.14
; ὑπ' ἀμάξῃσιν βόας ἡμιόνους τε ib. 783; :—[voice] Med. (esp. in Od.), ἵππους ζεύγνυσθαι put to one's horses, Od.3.492, al.: abs.,ζευγνύσθην Il.24.281
;ζεύξομαι ἆρα πώλους E.Hec. 469
(lyr.);καμήλους Hdt.3.102
; of riding horses, harness, saddle and bridle,ζεῦξαι Πάγασον Pi.O.13.64
, cf.Ar. Pax 128, 135; of chariots, put to, get ready, ζ. ἅρμα, ὄχους, Pi.P.10.65, E.Andr. 1020(lyr.):—[voice] Med., .2 bind fast,ἀσκοὺς δεσμοῖς X.An.3.5.10
: —[voice] Pass., φάρη.. ἐζευγμέναι πόρπαισιν having them fastened.., E.El. 317.3 metaph., πότμῳ ζυγείς in the yoke of fate, Pi.N.7.6;ζυγεὶς ἐν ἅρμασι πημάτων A.Ch. 795
(lyr.);ἀνάγκῃ ζυγείς S.Ph. 1025
; ζεύχθη was tamed, Id.Ant. 955 (lyr.);θεσφάτοις.. ζυγείς E.Supp. 220
; ὁρκίοισι ζ. Id.Med. 735; : —[voice] Med.,τόνδ' ἐν ὅρκοις ζεύξομαι E.Supp. 1229
.II join together, σανίδες.. μακραὶ ἐΰξεστοι ἐζευγμέναι well-joined, Il.18.276 (elsewh. in Hom. only in signf. 1); ζεῦξαι ὀδόντας, in setting a fractured jaw, Hp.Art. 32; τὼ πόδε ζευγνύντες, of sculptors who made their statues with joined feet, Hld.3.13.2 join in wedlock, ἐπειδὰν εὐφρόνη ζεύξῃ μία yokes her in wedlock, S.Fr.583.11; of the parents or authors of the marriage, τίς ταύτην ἔζευξε; E.IA 698;ζ. τὴν θυγατέρα τινί App. BC2.14
, cf. Ath.12.554d:—in [voice] Med., of the husband, wed,ἄκοιτιν ζεύξασθαι E.Alc. 994
(lyr.);παρθένειον ἐζεύξω λέχος Id.Tr. 676
(so in [voice] Act., γάμοις ἔζευξ' Ἀδράστου παῖδα I married his daughter, Id.Ph. 1366;ὁ Σεμέλην ζεύξας γάμοις Id.Ba. 468
):—[voice] Pass., to be married, ἐζευγμένη, opp. κόρη, S.Tr. 536; γάμοις ζευχθῆναι or ζυγῆναι, Id.OT 826, E.IA 907, etc.;ἐν γάμοις Id.El.99
;ἐς ἀνδρὸς εὐνάν Id.Supp. 822
(lyr.): metaph.,ζ. μέλος ἔργμασι Pi.N.1.7
, cf.I.1.6.3 join opposite banks by bridges,ποταμὸν ζεῦξαι Hdt.1.206
;τὸν Ἑλλήσποντον Id.7.33
, Lys.2.29;μηχαναῖς ἔζευξεν Ἕλλης πορθμόν A.Pers. 722
(troch.):—also in [voice] Med.,ζεύγνυσθαι τὸν Βόσπορον Hdt.4.83
(v.l. -νύναι):—[voice] Pass., Id.7.6, 34;διῶρυξ ἐζευγμένη πλοίοις X.An.1.2.5
; but also,4 furnish ships with cross-benches (), Hes.Fr.76.6; but ζεύξαντες τὰς παλαιὰς [ναῦς] ὥστε πλωΐμους εἶναι having strengthened them with thwarts, Th.1.29, cf. Sch. ad loc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ζεύγνυμι
-
3 ὀκέλλω
ὀκέλλω, = κέλλω, bes. τὰς ναῠς, Schiffe auf den Strand treiben, scheitern lassen, δεινὸς κλύδων ὤκειλε ναῦν πρὸς γῆν, Eur. I. T. 1379; Her. 8, 84; τὸν ἑαυτοῦ κυβερνήτην ἀναγκάσας ὀκεῖλαι τὴν ναῦν, Thuc. 4, 12; allgemeiner, Nic. Ther. 295, τὸν πλόον ὀκέλλει, treibt, nimmt den Lauf; – auch intr., τῶν νεῶν πολλαὶ ὀκέλλουσι καὶ ἐκπίπτουσι, Xen. An. 7, 5, 12, stranden; komisch Ar. Ach. 1123; – übertr., ὤκειλεν εἰς πολυτελῆ δίαιταν ἐκ τῆς παλαιᾶς σωφροσύνης, er ging über, Ath. VI, 274 e; κακὸν ἐς ἀνήκεστον, Aret.
-
4 ἐκ-βάλλω
ἐκ-βάλλω (s. βάλλω, ἐκβεβλήσεται Eur. Bacch. 1304), 1) aus-, herauswerfen, z. B. aus dem Schiffe, Od. 15, 481; τινὰ δίφρου, Einen vom Wagen herabstoßen, Il. 5, 39, wie ἵππων 11, 109; aus dem Meere ans Land, Od. 19, 278, wie Her. 1, 170; ans Land setzen, sc. ἐκ νεώς, 1, 24; ναῠς εἰς γῆν, ans Land werfen, Pol. 1, 51, 12; ἐκ πόλεως, aus der Stadt vertreiben, verbannen, Plat. Gorg. 468 d; auch ἔξω τῆς πόλεως, Legg. IX, 873 b, wie ἔξω τῶν ὁρίων ἄταφον X, 909 e; ohne Zusatz, Menex. 243 b, wie Her. 1, 103; Soph. O. R. 399 O. C. 752; καὶ ἐξωϑεῖν 774; ἐκβαλεῖν ἕδρης Κρόνον, vom Throne stoßen, Aesch. Prom. 201, wie ἐκ τυραννίδος ϑρόνων τ' ἄϊστον ἐκβαλεῖ ibd. 912; γονὰν – δόμων Ag. 1546; ausstoßen, aussetzen, Soph. Phil. 257 u. öfter; vgl. λώβαις τὸν ἄνδρα ἐκβαλεῖν Ai. 1371; ohne Zusatz = vom Throne stoßen, O. R. 386; τινὰ πλούτου, des Vermögens berauben, El. 639; ἐκβαλῶ σε τῆς τιμῆς, aus dem Amte verdrängen, Xen. Cyr. 1, 3, 8; ἔδεισε, μὴ ἐκ τῆς Σεύϑου φιλίας ἐκβληϑείη, daß er aus der Freundschaft verdrängt würde, An. 7, 5, 6; vgl. ἔγνωκα γὰρ τῆς παλαιᾶς χάριτος ἐκβεβλημένη Soph. Ai. 795; Sp., wie Pol. τὸν Ἄρατον ἐκβαλεῖν ἐκ τῆς ὑποϑέσεως 4, 82, 6; – τέκνα, Kinder aussetzen, Eur. Ion 964. Aber ϑυγατέρα Dem. 59, 63, wie γυναῖκα D. Sic. 12, 18, = verstoßen; – ἐκβεβλήσϑω τὸ τιμή, excipiatur, Schol. Ap. Rh. 4, 1677. – 2) herausschlagen, machen, daß Etwas herausfällt; χειρὸς δ' ἔκβαλεν ἔγχος Il. 14, 419. 15, 468, wie Theocr. 22, 210; δοῠρα ἐκβάλλειν, Baumstämme aus dem Walde fällen, Od. 5, 244; σταϑμά, ϑύρετρα, πύλας, Eur. Herc. Fur. 999 Or. 1474 Hec. 1044; vgl. Dem. 47, 63 u. Pol. 5, 25, 3. – Milder, fallen lassen, δάκρυ Od. 19, 362; Eur. Ion 924 u. öfter. Bes. – 3) ἔπος, ein Wort fallen lassen, unbedachtsam hinwerfen, Il. 18, 324 Od. 4, 503; übh. = vorbringen, στόματος ἐκβ. ἔπος Eur. Herc. Fur. 148; κόμπους Tr. 1180; vgl. Aesch. Ag. 1648 Ch. 46; ῥῆμα Plat. Pol. V, 473 e; ἀπόκρισιν, eine Antwort geben, Pol. 29, 7, 5 u. öfter. Aehnl. – 4) wegwerfen; ἐκβαλὼν ξίφος φίλημ' ἐδέξω Eur. Andr. 629; Ar. Lys. 156; ὀϊστούς Xen. An. 2, 1, 6; αἰχμάς Ael. V. H. 6, 14; ὀδόντας, die Zähne wechseln, schichten, Arist. H. A. 6, 22 u. A. Von Frauen, zu früh gebären, abortiren, Hippocr. u. Folgde, wie Plut. Poplic. 21. Bei Sp. übh. = gebären, Anton. Lib. 34; vgl. Schol. Callim. Dian. 232. Bei den Aerzten = ausfallen, verrenken, Hippocr. u. A. Uebh. – 5) verwerfen, verachten; τους ϑεούς Ar. Nubb. 1477; προγόνων παλαιὰ ϑέσμια Eur. frg. v. 45 bei Lycurg. 100; τοὺς πολλοὺς τῶν μύϑων ἐκβλητέον Plat. Rep. II, 377 c. Vgl. Soph. τίς δῆτ' ἂν ἀνδρὸς εὐμένειαν ἐκβάλοι τοιοῦδε, wer sollte verschmähen, O. C. 637, wie χάριν 642; neben ἀτιμόω διαιτητήν, Dem. 21, 87; ἃ ἐκβάλλεσϑαι ἄξια Antiph. IV γ 1. Bes. von Schauspielern, eigtl. = von der Bühne herunterbringen, auszischen, καὶ συρίττειν Plat. Az. 368 d; καὶ ἐκσυρίττειν ἐκ τῶν ϑεάτρων Dem. 19, 337; oft bei Sp., wie Luc. Nigr. 8; vom Redner, Isocr. 8, 3; – λόγους, widerlegen, Plat. Crit. 46 b; vgl. Soph. κοὐκ ἔστι τοῠτὁ γ' ἐκβαλεῖν πάλιν, sc. ἔπος, O. R. 849, zurücknehmen, Schol. οὐ δύναται ἀρνεῖσϑαι; stärker, λόγους, διαβούλιον, umstoßen, Pol. 11, 10, 6. 29, 9, 5. – 6) verlieren, durch eigene Schuld, τἀγαϑὸν χεροῖν ἔχοντες οὐκ ἴσασι, πρίν τις ἐκβάλῃ Soph. Ai. 944, Schol. πρὶν ἄν τις αὐτοῠ στερηϑῇ; vgl. φίλον γὰρ ἐσϑλὸν ἐκβαλεῖν G. R. 611; τὰς φρένας Ant. 645; ἱδρῶτα καὶ φειδωλίαν Ar. Eccl. 751; σπλῆνα Thesm. 3; δόξαν Plat. Rep. III, 412 e. – 7) hervorbringen, hervortreiben (nach B. A. 38 der reguläre Ausdruck für ἐξορμενίζω), καρπόν, Hippocr.; στάχυν, Eur. Baoch. 749; ἴουλον, Philostr.; auch νεοττούς, ausbrüten, Schol. Ar. Av. 252; – φρέατα, Brunnen graben, Plut. Pomp. 32. – 8) intrans., von Flüssen, entspringen, Plat. Phaed. 113 a u. öfter bei Pol. – Das med., Her. 6, 101, ans Land setzen; Dem. 35, 11 in einer Syngraphe = über Bord werfen.
См. также в других словарях:
ζευγνύω — (AM ζεύγνυμι και ζευγνύω) 1. συνάπτω, συνδέω δύο άκρα, συνδέω με ζεύγμα 2. συνδέω με γέφυρα, γεφυρώνω («ζευγνὺς τὸν ποταμόν», Ηρόδ.) 3. τοποθετώ τον ζυγό σε ζώο, ζεύω («ζεῡξαι δ ὑπ ὄχεσφιν ἕκαστον ἵππους», Ομ. Ιλ.) αρχ. 1. (για ίππους) σελλώνω,… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Γλώσσα — ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΗΣ ΕΛΛΗΝΙΚΗΣ ΓΛΩΣΣΑΣ Η ελληνική γλώσσα είναι μια από τις αρχαιότερες γλώσσες στον κόσμο και οπωσδήποτε η παλαιότερη ζωντανή γλώσσα στην Ευρώπη. Σε αντίθεση με άλλες αρχαίες γλώσσες που χάθηκαν μαζί με τους λαούς που τις μιλούσαν, όπως η… … Dictionary of Greek